A családi fotóalbum így kezdődik, és anyám szoknyájának hosszát elnézve talán az én életem is:
Nicsak, pár képpel később már itt is vagyok, apám meg, úgy látszik, a hajába tol(d)ta, ami hiányzik a szoknyából. Jöhetnek a fagyok, kötött kardi, fülvédő, mi kell még.
Anyámnak bezzeg voltak jó hajai:
De engem azért így kellett megnyírni:
Na jó, néha magát se kímélte hajügyileg. (A szerkó is nagyon ott van, tetőtől telitalpig).
A trapézgatya otthon is állandó darab, geomintás ülőpárnák, fekete-fehér tévé, hitelre vett szekrénysor, szocboldogság:
A nadrág velünk nő, fejünkön főkötő.
Olthatatlan rajongás a kantár iránt:
A térdzokni szandival is nyerő kombó. Olajkályha, bojtos kép, nálatok is volt, mi?
Na és a járműveink!
Van, amit nem mi választottunk (esküszöm, a sapkát se!):
másokért sírva könyörögtünk a Jézuskának:
Ez volt a legtutibb benti játék, még nem nagyon dőltek ránk az ingerek.
A sárga-fekete falisubába hány meg hány mintát beleláttam! Ha meguntam, ott volt a hifitorony:
Vagy a velencei gondola, bár iskolaköpenyben a fenének van kedve vele szórakozni:
Pedig különleges iskolaköpeny volt, mert a szokásostól eltérően szép világoskék színe volt, de az nem örökítődött meg, akkoriban színes fényképpel még csak a szülői albumban találkoztam, így:
Aztán már kiszínesedünk mi is, Saci bútorostul, sezlonyostul, gombafejestül, de egy ideig a fekete-fehér helyett konstans piros színfoltok tarkítják az albumot,
a legtutibb színkombináció a piros-fekete és piros-fehér, anyám legtöbb ruhája ilyen,
később meg a lila (bár azt hiszem, apámnak zöldben is bejátszott ilyen öltöny) fellángoló regnálása jön el az enyhén szólva érdekes szabásmintájú ünnepi öltözékeken,
de én csak hallgassak , mert zárásul a legdurvább (de legalább homályos) retróképet én magam szállítottam hajpánttal, dauerolt hajjal, denevérujjú felsővel, magasított derekú buggyos gatyóval, műbőr félrecsatolós övvel. Nem röhögni!
Utolsó kommentek